A Diósgyőri vár rekonstrukciójának II. üteme során az Alsóvárban rendkívül bonyolult, időnként építészeti korokat is átlépő közlekedési rendszer jön létre. Ember legyen a talpán, aki nem téved majd el időnként, azonban gondoskodunk arról, hogy ebben az esetben is tudással felvértezve haladjon tovább. A keskeny folyosón helyhiány miatt visszatérünk a „hagyományos” kiállítási módszerekhez, és tablókat helyezünk el. Ezek egyikén visszamegyünk az időben egészen Diósgyőr első okleveles említéséig, idézve Anonymus, a Névtelen jegyző művéből, a Gesta Hungarorum-ból azt a részt, ahol a Győrnek mondott vár, azaz Geuru szerepel. A következő oklevelünk 1248-ból való, melyet az Egri Érseki Levéltár őriz terra Naggeurh, Naggyőr földjének említésével, és ez a megnevezés tűnik föl egy másik iratban is, 1261-ből. Egész sor adat emlékezik meg az Ákos nembéli Ernye bán fiáról, Istvánról, aki két megye főispánja, tárnokmester, országbíró volt, majd elnyerve a nádori címet, Diósgyőrben tartotta rezidenciáját. 1303-ban átadta udvarházát, curiam Gewr vocatam, a pálos szerzeteseknek, és ő maga családjával együtt az egykori földvár helyén épült, két lakótoronnyal ellátott kővárba költözött. 1304-ben, amikor adományt tesz a kolostor számára, újra megnevezi udvarházát: prope finem villae Gyos Geur, mely Diós-Győr falu végén található. Az írásmód változik, 1311-ben villa Jeur, azaz Győr falu nevével találkozunk, majd 1319-ben feltűnik a Wywar, Újvár név. Szomorú eseményről, egy nagymúltú család szerencséjének leáldozásáról is tudósít ez az adat: István nádor fiai hűtlenné váltak I. (Anjou) Károly királyhoz, aki fő-és jószágvesztés mellett várukat is elkobozta. A következőkben a pálos kolostorra vonatkozó oklevelekben már szinte a mai írásmóddal találkozunk, Dyos Geür, illetve Dyosgeur formában. A sort Anna királyné oklevele zárja 1504-ből, aki Diosgywr nevű várával kapcsolatban rendelkezik. A későbbiekben minden alkalommal Diósgyőrként említik a helyet, a feltételezések szerint a Kárpát-medencében őshonos, és a vár környékén különösgazdagságban létező és termő diófák nyomán. Megemlékezünk az Anonymus által említett földvárról, melynek létét a régészeti feltárások is igazolták. Maradványait több helyen meg lehetett figyelni átégett, faszéntörmelékes réteg formájában, azonban a csekély adatok nem elegendőek az egykori föld-fa sánc szerkezetének rekonstrukciójához. Elképzelt rajzunk elkészítéséhez a szerencsésebb körülmények között megmaradt hasonló korú Borsodi és a Szabolcsi földvár szolgáltatott támpontokat. A diósgyőri földvár a szikladomb adottságai miatt nem fogadhatott be nagy létszámú népességet, így az Árpád-kori lakosság a hegy tövében fakadó meleg vízű forrás mellett telepedett le. Bemutatjuk a Lovagi Tornák tere helyén végzett ásatás eredményeit, a félig földbemélyített lakóházakat és a régészeti leleteket, melyek arról tanúskodnak, hogy lakóik minden mozdítható értéküket magukkal vitték amikor elhagyták lakóhelyüket, ahová aztán nem is tértek már vissza. A település két kemencéjében az átégett agyagtapasztás archaeomágneses vizsgálata alapján Kr.u. 1034.2 + - 119.6, illetve 915.5 + - 53.3 -ben égett tűz.
Archaeomágneses vizsgálat: a Föld É-i pólusának vándorlása, és az agyagban lévő vasrészecskéknek azon tulajdonságán alapuló természettudományos vizsgálat, mely szerint ezek a részecskék az agyag kiégésekor beállnak az akkor érvényes É-i pólus irányába. A + - évszámok a vizsgálat lehetséges szórását jelentik.