Ha a Diósgyőri vár mesélni tudna, egészen biztosan megemlékezne azokról a szerelmekről, amelyeknek tanúja volt. A királynék vára a szerelmesek találkozóhelye is, akik szívesen térnek vissza a falai közé azzal a céllal, hogy szerelmüket esküvel pecsételjék meg.

Különös és szép játéka a sorsnak, hogy a Diósgyőri várban megforduló királyi párok közül az első és az utolsó, azaz Nagy Lajos és Kotromanić Erzsébet, valamint II. Lajos és Habsburg Mária, a középkori házasságokban oly ritka, igaz szerelemmel szerette egymást.

A lovagkirály, Nagy Lajos, rangos királyi házakból kaphatott volna feleséget, ő azonban beleszeretett a bosnyák bánnak a budai udvarban nevelkedő, világszép leányába, a 14 éves Erzsébetbe. Hitvese iránti szeretete akkor sem múlott, amikor 17 évig hiába várták a gyermekáldást, és a válásnak egyetlen lehetséges módját fontolgatták: a feleség kolostorba vonul, így a férj szabaddá válva új házasságot köthet. A dalmát tengerparton időzve azonban, ahogy a korabeli olasz krónikás írja, „győzött a királynak a hölgy iránti szeretete”, és megtörtént a csoda: a királyné áldott állapotba került, majd néhány éven belül három leányt szült, Katalint, Máriát és Hedviget.