Milyen különös játéka a sorsnak, hogy királynéi tulajdonosai után Diósgyőr a zálogos birtokosok sorában is asszonyok által öröklődik tovább egy ideig. Majd amikor megindul a végső romlás útján, már csak a várkapitányok panaszos leveleiből értesülünk a pusztulás fokozatairól, és milyen máig ható erővel, különös aktualitással hangzanak Rákóczi György fejedelem kamarai tanácsosának szavai: …hatalmas kárával vagyon édes hazánkban oly nevezetes, emlékezetes szép épületű végvárnak oly gondviseletlen uruk miatt oly pusztulásra jutni, kiről keserves panasz volt is az ország előtt…
Végromlása királyok s királynék várának
Amikor Balassáné Fánchy Borbála végrendeletében visszabocsájtja Diósgyőrt a korona részére, és I. Miksa császár nevében a megbízottak átveszik a várat, egy egész köteg fontos iratot hagynak az utókorra. Ez az első, latin és magyar nyelven is szóló anyag, mely részletesen leírja a helyiségeket, a berendezést, egészen a részletes fegyverlistáig. Még csak 1563-at írunk, de már a következőket olvassuk: „…a tetők beomlottak, ajtók-ablakok a régiségtől deformálódtak, mindent restaurálni és felújítani kellene…” Bizony, meglepő ennek az elhanyagolt állapotnak a dokumentálása az erős kezű Balassa Zsigmond, majd özvegyének a birtoklása nyomán… Az uradalom azonban hatalmas értéket képvisel, így egy év sem telik el, amikor a császár 63 ezer magyar forintért elzálogosítja a várral együtt Perényi Gábornak. Az uraság hamarosan meghal, és Füzér várában kelt végrendeletében a zálogot „szerelmes feleségére”, Országh Ilonára hagyományozza. Az egykori királynék jegyajándéka Fánchy Borbála nevezetes birtoklása után megint asszonyi kézbe kerül. Amikor Perényi Gábor özvegye is jobblétre szenderül, gyermekeik nem lévén lánytestvérére, Országh Borbálára, Enyingi Török Ferenc hitvesére hagyja az uradalmat. A vár kapitánya ekkor Melith Ferenc, aki ékes magyar nyelven tesz esküt, és fogad hűséget új urainak: „Én Melith Ferenc esküszöm az élő Istennek, Atya-Fiúnak és a Szentlélek Istennek, teljes Szentháromság egy bizonyos Istennek, hogy én Diósgyőr várát, az nagyságos enyingi Török Ferencnek, és az ő feleségének Ország Borbála asszonynak és az ő gyermekeinek: Török Istvánnak, Fruzsinának, Török Ilonának tartom, és semminemű szín alatt tőlük el nem idegenítem…” Az eskü szövege mellett fennmaradt az a színes és gazdag levelezési anyag is, mely a várkapitány törökkel való kapcsolatát illusztrálja. A levelek arról árulkodnak, hogy sokszor szinte barátibb volt a hangnem a törökkel, mint amikor a saját fajtájától kellett segítséget kérni. Török Ferenc, a híres törökverő hős, a dunántúli hadak főkapitánya sokat van távol hitvesétől. A nagyasszony kiterjedt, magyar nyelvű levelezéséből tudjuk, hogy ügyesen gazdálkodik. Bérbe veszi a pálosok elhagyott monostorát, a hozzá tartozó malmot, a barátok hegye nevű szőlőt, legelőket. Mindezek ellenére Diósgyőrben már nem lehetett jó dolga az embereknek. Ezt tanúsítja egy levél, melyben régi gazdáját kéri bizonyos Alagi István, hogy küldjön neki egy paripát és némi pénzt, mert „én ezt az urat tovább nem akarom szolgálni.” Szomorú képet fest egy 1588-ban kelt jelentés is: Diósgyőrben a tető hiányos, restaurálásról szó sincs, ez a legszebb királyi épület romos, nagy munkával lehetne csak helyrehozni. A szepesi kincstártól kellene beszerezni a vár szükségleteit, ez azonban többszöri sürgetésre is reménytelennek látszik. A birtokosok pedig sűrűn váltják egymást, pereskedésekkel is tetézve a nehézségeket. Török Ferencnek két leánya születik, akik közül Zsuzsanna Bedegi Nyári Pálhoz, Fruzsina pedig Homonnay Istvánhoz megy feleségül. Az utóbbi frigyből nem születnek gyermekek, az elsőből azonban három fiú (Miklós, Pál és Zsigmond) valamint egy leány, Borbála származik. Később Nyári Miklós özvegye és két leánya még 1613-ban is a várban lakik, a hallerkői Hallerek pedig Borbála házassága révén formálnak jogot a birtoklásra.
Ám hiába való itt már a női vagy férfikéz, hiába a vár helyreállítására való országbírói rendelet, Diósgyőr már megindult a végromlás felé. Hiába fogadja meg Haller Sámuel diósgyőri főkapitány, hogy „ezt az diósgyőri végházat s várat minden benne lévő hadakozó szerszámmal és egyéb munitiókkal s marhákkal egyetemben fejem fönn álottáig, tehetségem és erőm szerint híven, igazán és tökéletesen megtartom”, mivel őt és hat társát egy portyázó török csapat levágja. A későbbiekben Papp János várkapitány panaszos levelei adnak hű képet a romlás fokozatairól. Ő maga jellegzetes végvári ember, a török hódoltság miatt gyökértelenné vált nemes típusa. Birtokai jórészt hódoltsági területen fekszenek, így nem sokat jövedelmeznek. Hiába áll királyi szolgálatban, fizetését valószínűleg olyan ritkán kapja meg ő is, mint a katonái. A vár pedig, mely erősségként kellene szolgáljon itt a végeken, lassan szó szerint a fejére omlik. „En is el untam az nyomorgást, mert az nyakamban hulton hull mind esső mind kő, el annyira, hogy desakkal hordatom ki vizet az házambul… az töröktől nem félek úgy, mint az kőtül az sem tudom honnan szakat az nyakamban…” 1668. szeptember 13-án így ír a kassai császári főkapitánynak: „Tegnapi napon két csatában, rettenetes rútul leszakadott az várunknak kőből való folyosója, nagy szép faragott kövekből. Azért kegyelmes uram, hogy lakhassunk meg, nem tudom.” Hamarosan meg is érkezik Kassáról a válasz: „A várat ő felsége nem tartozik szintén annyira építeni, ha az örökös urai nem építik.”
A szomorú hírek eljutnak egy udvarnoka révén Rákóczi György erdélyi fejedelemhez is. „Bizonnyal írom és szánakodással Nagyságodnak, hatalmas kárával vagyon édes hazánkban olyan nevezetes, emlékezetes szép épületű végvárnak ily gondviseletlen uruk miatt oly pusztulásra jutni, kiről keserves panasz volt is az ország előtt, és ugyan artikulusunk is vagyon róla, de annak sincs - a többivel együtt – mindez óráig foganatja, örökre emlékezetes dolgot cselekszik ezzel is Nagyságod, ha ezt a szép helyet méltóztatik kiszabadítani a nagy ruina alól, és méltóztatik nagyságod megépíteni…”
Nem épített azonban itt már sem magyar sem német, az idő kezdte meg lassú pusztítását.
A török soha nem támadta meg Diósgyőrt, több esze volt annál. A kóbor kuruc csapat kifüstölésére érkezett császáriak is csak ímmel-ámmal ostromoltak, ahol leégett a tető, ott már meg voltak számlálva az épület órái. Hogyan került végül a Diósgyőri vár a koronauradalom birtokába, hogyan mondták ki, hogy állapota rom, értéke pedig nulla, és hogyan alakult a további sorsa, mindezzel már egy következő sorozatunkban foglalkozunk.