1353. június 20-án ha nem is titokban, de mint ahogy egy korabeli forrás írja „bizonyos okokból a legnagyobb csendben” került sor Nagy Lajos, magyar király esküvőjére.
Azért is volt furcsa ez a minden különösebb ceremónia nélküli esemény, mert előtte két héttel egy másik esküvő is volt Budán: pazar ünnepségsorozat közepette vett nőül IV. Károly cseh király (és német-római császár) egy lengyel hercegnőt, aki nem volt más, mint I. Károly, magyar király „balkézről” született unokája, akiről azonban uralkodói módon gondoskodtak.
Nagy Lajos ekkor már eltemette első feleségét, akit a pestis ragadott el fiatalon.
Második házassága a kortársak számára is talányos volt,
hiszen királylányok kezét kaphatta volna meg, miért választotta hát a harmadrangú, erőszakkal vazallusává tett bosnyák bán leányát, Kotromanič Erzsébetet? A király 27 éves volt ekkor, a menyasszony, aki már három éve nevelkedett a magyar anyakirályné udvarában, 14 esztendős, és a leírások szerint meseszép.
Oly sietve történt az egybekelés, hogy a pápai engedélyt is utólag kapták meg, melyre szükség volt a negyediziglen való unokatestvérség miatt.
Mennyire befolyásolta Nagy Lajos választását balkáni politikája,
mennyire édesanyjának erős akarata, aki nehezen tűrt volna meg maga mellett mást, mint egy ilyen (ekkor még!) csöndes és szerény királynét, nem tudhatjuk. Mindenesetre nem csak romantikus képzelgés, ha azt mondjuk, hogy a választásban jelen volt a szerelem is…
A suttogással kapcsolatban pedig, mely abban a korban is természetesen megindult, azt a tényt tudjuk szembeállítani, hogy a királyi párnak a sietve történt egybekelés után 17 évig nem született gyermeke… A Lovagkirály mégis hűségesen kitartott felesége mellett.