Gordovai Fánchy Borbála
"Rég elfelejtette a Királylépcső az utolsó királyné cipellőjének érintését, és bekövetkezett az is, amikor már nem használták többé: alsó szakaszára ráépítették a fokozódó török veszély elleni védelmet szolgáló Ötszögű ágyúbástya falait. Történt mindez Gyarmati Balassa Zsigmond uram zálogos birtoklásának idején, amikor azonban egy asszonyi személy még helyet kapott a Diósgyőri vár úrnőinek sorában."A mohácsi csatavesztés utáni, két király uralta országban, a török által szorongatva, megmaradni és helyt állni egy kegyetlen, férfiak szabta világban…mit tehet egy asszony, egy özvegy? Bár elsőre húzódozik, de végül megfogadja nagyhatalmú férfirokona tanácsát, és férjhez megy. Ám amikor közel 20 év után újra egyedül marad eldönti, hogy az ország legáhítottabb uradalmának birtokosaként megáll a maga lábán. Azt teszi, amit egész eddigi életében rokonaitól és férjétől is látott, erővel és erőszakkal érvényesíti akaratát. Nem csak saját kora, de az utókor is rásüti a kegyetlen zsarnokság bélyegét. Mindössze két év telik el férje halála után, mikor a nagyasszony is átadja lelkét teremtőjének. A legtöbb, amit tudunk róla, szinte ez alatt az idő alatt történik. Mindaz a hatalmaskodás és törvénytelenség, melyet ugyanúgy elkövettek más birtokosok is. Ám ők mind férfiak voltak.
Vissza az időben
1563. február 5-én meghal Diósgyőr várában Fánchy Borbála, a nagyhatalmú Balassa Zsigmond özvegye. Születésének évét nem ismerjük, annyit tudunk csak, hogy 1537-ben özvegyül meg először. Ismerve a kor házasodási szokásait, akár már 14-15 éves korában férjhez mehetett, de hogy meddig élt első házasságában, nem tudjuk. Férje pedig nem volt más, mint Pemfflinger István, Diósgyőr Mária királyné iránti feltétlen hűségéről ismert kapitányának, Pemfflinger Sebestyénnek az öccse. Bátyja halálakor István sértődött hangú levélben hivatkozik családjuk, így a maga áldozatos szereplésére is, mivel a királyné, akinek az országból való távozása után még évekig a birtokában volt Diósgyőr, nem őt óhajtja kinevezni várkapitánynak. A levél végén azt is kijelenti, hogy a várat nem adja át. A királyné ekkor pert indít, melyet meg is nyer, ám Pemfflinger István halála miatt váratlanul az özvegye, Fánchy Borbála marad birtokon belül, aki tanácsot kér a házasságok révén sok szálon összefonódó kiterjedt rokonsága (Török-Pemfflinger-Fánchy-család) befolyásos tagjától, Török Bálinttól. A házasságra való buzdításnak azonban még ellene van, így egy ideig csak magára számíthat.
Gyarmati Balassa Zsigmond
A házasságkötésre mégis sor kerül, hogy mikor, azt nem tudjuk bizonyosan, de a külsővár kútján elhelyezett Balassa-címer az 1539-es évszámmal arra mutat, hogy ekkorra a frigy már létrejöhetett. A hatalmaskodásaikról híres család tagjainak, így Zsigmondnak a hűségét is mindig saját érdeke szabta meg, így kap Diósgyőrre első ízben János királytól adományt. Hogy már korábban, vagy pozíciójának megerősítése érdekében vette feleségül Fánchy Borbálát, az bizonytalan. Az viszont teljesen bizonyos, hogy erősen érdekében állt ez a házasság. Miután családja tagjaival együtt Ferdinánd hűségére tér, 1340. november 16-án oklevél tudatja, hogy Balassa Zsigmond és házastársa, a kegyes Fánchy Borbála számára Ferdinánd király 20 000 jó és megfelelő súlyú magyar forintért Diósgyőr várát átadta és zálogba adta. Az uradalom évi jövedelme 2000-2500 magyar forintra becsülhető, öt mezővárosa, nyolc faluja, számtalan jobbágytelke mellé Balassa Zsigmond a már megszokott módszerekkel újabbakat is „szerez”, hatalmát pedig gyarapítja az uradalom birtoklásával együtt járó borsodi főispáni cím. A növekvő török veszély miatt azonban 1554-ben Fánchy Borbála már elvágyódik Diósgyőrből. A biztonságosabb Felvidékre költözne, rokonai közelébe. Likava váráért ígér nagy összeget, a megszerzéséhez kéri egy levelében Nádasdyné, Kanizsai Orsolya segítségét. „Most, nagyságos asszonyom, az mely házaink vannak, az törökhöz mindenik igen közel vagyon. Én az urammal egyetemben beteges emberek vagyunk, ott jobban megmaradhatnánk.” A vásárlás azonban nem sikerül, 1561-ben pedig Borbála egyedül marad Diósgyőrben.
Sérelmek, hatalmaskodások, és igaztalan vádak
Még Balassa Zsigmond életében panaszolják a királynak Miskolc város bírái és esküdtjei következő sérelmeiket: nem tartoznak éjjeli őrszolgálatot teljesíteni a várban, csak 12 emberrel szolgálni nappal. Nem kötelességük hordót készíteni, gabonát aratni és őrölni, szénát gyűjteni, kocsival szolgálni, szőlőt kapálni, erdőn fát vágni, vadászatra hajtókat adni, mindezt azonban követeli tőlük birtokosuk. Az özveggyel szemben azután elérkezettnek látják az időt, hogy megszabaduljanak a jobbágyi terhektől, azonban egyre keményebb ellenállással, sőt megtorlással találják szembe magukat. Míg Ferdinánd király méltányosan bírálta el ügyüket, az utódot, Miksát egyértelműen a nagyasszony vonja befolyása alá, aki nem rest személyesen is elmenni Bécsbe, jeles latinsággal írt leveleinek egyikét pedig két hordó kitűnő borral is megtámogatja. ” Hiszem, hogy fenséged dicső orcáját és kegyes tekintetét ezentúl sem fordítja el rólam, szegény özvegyi árváról, mert én fenséged érdekében mindenre készen állok. Támogasson tehát továbbra is kegyes szemeivel, s ha bor kell, csak parancsoljon, én azonnal küldöm!” Azt is tudja, hogy csak a jó viszony megőrzésével lehet a török árnyékában élni, így minden vitás kérdést nem karddal, hanem barátsággal rendez. Ki is kiáltják „török asszonynak”, várkapitányáról azt terjesztik, hogy maga is török pribék, holott erős férfiak is élnek ebben az időben és ezen a vidéken a törökkel való barátság lehetőségével. Levelezéseiben azonban kivallja, „Ha minden ember úgy szeretné az tereket, mint én, bizony több terek fő volna az karóba!”
A bor és a bíró
Az uradalom egyik legfőbb jövedelmét a kilencedből szerzett bor kocsmáltatása jelenti: Szent György napjától Szent Mihályig, azaz a tavaszi-nyári időszakban csak a földesúr borát árulhatták birtokszerte. Láttuk, hogy a jó bor királyok jóindulatának is záloga, nem csoda hát, hogy szó esik a Fánchy Borbálának felrótt bűnök sorában többek között hatalmaskodással elvett 68 akó borról, egy a királyi kamarához intézett levélben pedig a következőket olvassuk: „Nagyságos asszony Fánchy Borbála kétszázhuszonöt fél akó bort, ezer forintnál többet vött rajtunk és sok gyötrelmeket”. A miskolciak egyre nyíltabban lázadnak a földesúri terhek ellen, vezetőjük a bíró, Iszkora (Szkora) Márton, aki egy ízben személyesen vezeti a király elé járuló küldöttséget. A harc immáron kettejük között zajlik: a birtokosnő válaszul katonáival megdúlatja, és prédára veti a panaszkodók és a bíró javait. Amikor a város továbbra is megtagadja a bormérés és egyéb úrbéri szolgálat dolgában az engedelmességet, Fánchy Borbála Kassára indul, hogy onnan királyi sereget kérve elűzze az ellenállás élén álló miskolci bírót. Későbbi levelében leírja, hogyan követték egymást az események, melyek végül véres harchoz, és a bíró elrablásához vezettek. Nem ő, hanem János öccse volt a kivitelezője a tettnek, ő viszont fogva tartotta Szkora Mártont Diósgyőr várában, és csak 1000 forint, és 200 hordó bor árán engedte szabadon, egy szemernyit sem bánva a történteket.
Az öröklés
Ferdinánd király oklevelében úgy rendelkezett, hogy örökös híján a Diósgyőri vár és uradalom zálogának minden jogát és hasznát Balassa Zsigmond testvérei és azok örökösei élvezhetik. Balassa azonban halálakor a birtok felét özvegyére hagyja, aki átlátva, milyen nehéz helyzetbe kerülhet, szinte azonnal felajánlja mindkét részt a királynak, ha élete végéig meghagyja őt birtokában úgy, hogy ne kelljen osztoznia senkivel. Halála után hamarosan kiderül, mitől tartott a nagyasszony: amíg a kapitányok a király parancsára várnak, a két Fánchy rokon, János és György nem csak a rájuk hagyott javakat viszi ki a várból, hanem rengeteg gabonát, bort, de lovakat, ökröket, sertéseket, jószerivel élelem nélkül hagyva az ottlevőket. Diósgyőr ezek után egy időre újra királyi vár lesz, de csak nagy nehezen sikerül megfelelő várkapitányt találni az élére. Az is visszatartja az esetleges jelölteket, hogy napirenden van az újbóli zálogba adás lehetősége, mely hamarosan be is következik. Így kerül végül Diósgyőr és uradalma hosszú tárgyalások után részben zálog, részben adomány címén Perényi Gábor kezére. A tárgyalások egyik pontja leszögezi, hogy az új birtokos köteles Fánchy Borbála minden intézkedését érvényben tartani, a panaszosokkal úgy bánni, ahogy Borbála asszony szokta.
Milyen keveset tudunk valójában Fánchy Borbála életéről… korának nagyasszonyai közt találunk hasonlóan erős egyéniségeket, ők azonban általában távol levő férjeik mellett, de nem helyett vállalják egy udvarház, egy uradalomnak a rájuk tartozó, asszonyi dolgait. Borbálának nem születtek gyermekei, nem tudjuk, nevelődtek-e udvartartásában nemesi ifjak és leányok, jeleskedett-e a gazdasszonyi mesterségekben. Levelezéséből kiviláglik, hogy kitűnő diplomáciai érzékkel rendelkezett, érdekeit jól tudta érvényesíteni, igazából soha nem engedett, és bár mindvégig hűséggel volt uralkodója iránt, képes volt a maga kezébe venni az irányítást, amikor látta, hogy a hivatalos rendelkezéseknek nincs foganatja. Egy asszony, aki a kor szokása szerint próbált férfias lélekkel helytállni egy kegyetlen világban.