A felső vár dél-keleti irányba néző egyik ablaka mögött, a Tudás termének nevezett helyiség a maga berendezésével, bútoraival, és falakra helyezett képeivel számos üzenetet hordoz magában, amelyeket magunkban tárhatunk fel. A várnak e viszonylag kisebb helyisége, kiválóan alkalmas egy kis elmélkedésre, egyedüllétre, főleg a közelgő nyári évszak esti óráiban. Számomra ez a legalkalmasabb hely a napi tapasztalatok csendes elrendezésére, amint az asztalnál ülve sorban felidéződnek bennem az elmúlt nap eseményei. Lassan az utolsó vendég is kilép a vár kapuján, amikor a Bükk-hegység mögé lenyugvó Nap utolsó sugarai még élesen megvilágítják a termet. Talán az egyetlent a várban, még utoljára. S történjék aznap bármi, érhet öröm vagy bánat… ahogy az ismereteink is sorba rendeződnek idővel, úgy a mindennapok történései is lassan leülepszenek.