1370 telén Nagy Lajos sokat időzött Diósgyőrben. Itt ünnepelte meg lengyel királlyá való választását, és itt töltötte a karácsonyt is. Milyen lehetett ez az ünnep a középkorban?
Az első emlékünk az adventi időszak megtartásáról I. Károly (Róbert) királyunk egy oklevelének keltezése: „…az Úr eljövetelének 1. vasárnapján, 1341-ben.”
A középkorban az olyan jeles napok adtak támpontot az idő múlásához, mint a téli napfordulat pogány emlékét is őrző keresztény ünnep, a Nagykarácsony. Kiskarácsonynak január 1-ét nevezték, és ez a nap volt az ajándékozás ideje. Galeotto Marzio feljegyezte, hogy
ilyenkor járultak Mátyás király elé az udvarában szolgáló szakácsok, zenészek, mindenféle mesteremberek szerszámaikkal együtt, és a király aranyakkal jutalmazta meg őket.
Azonban Magyarországon is sokáig nem ekkortól, hanem december 25-től számították az új évet.
A karácsonyi asztalra ostya, cipó, koszorúra font kalács került, böjt lévén hal, és mindenekelőtt méz, dió és alma – jelkép erejű ételek.
A közösen elköltött vacsora utáni várakozásban szólalt meg az éjféli misére hívó harangszó. A szokatlan, kiváltságos időpontot sejtelmes bűbáj szőtte át, úgy hitték, hogy a sötétség hatalmai ekkor a legerősebbek. A Betlehemi Kisded azonban ura a téli napfordulatnak is, és megvédelmezi azokat, akik eljövetelét várják. A közös ünneplés helyszínei ekkortájt még a templomok voltak, ahol betlehemes játékokat adtak elő. 1416-ban Zsigmond király is megtekintette Krisztus születését, a Királyok imádását, és a Paradicsomi történetet.