Az Élményséta következő állomásait az a 16. században épült kazamata (az olasz casa armata = fegyverház szóból „magyarítva”) egykori lőállásaiba képzeltük el. Azoknak a műhelyeknek a tevékenységét mutatjuk itt be, melyek az előkerült leletek alapján a várban működtek, illetve azokét, melyekre a mindennapi életben szükség volt. A meglehetősen szűk terekben berendezett életképek összhatása is megragadja a látogatók figyelmét, aki pedig beljebb megy, az itt elhelyezett bútorzat és a korabeli szerszámok között valóban a középkori műhelyben érezheti magát. Elsőként a csontfaragó műhely tárul elénk, ahol megtekinthetők a várban előkerült csont tárgyak hű másolatai: sakkfigura, míves csont tű, játékzseton, késnyelek, övdíszek, fésűk emlékeztetnek középkori készítőjük mesterségbeli tudására. Vesszőkosarakban várják a különböző állatok csontjai, hogy munkába fogják őket, egy-egy papírszalagon a megnevezésük is olvasható. Itt vannak a félig megmunkált, felfűrészelt darabok, a hasított csontlemezek, és azok a szerszámok is, melyeket mára elfeledtünk: a súllyal működő fúró, a pöttyöző szerszám, egy favágó rönkbe szúrva a különböző méretű csonthasító kések. Végül a műhely végében kirajzolódik előttünk az egykori mester valóságos, élő emberi alakja, aki megszólal, és el is mondja mestersége titkait:
Bizony hosszú vándorutat tettem, hogy mesterré lehessek. És közben láttam, tapasztaltam, milyen csodás holmik készülnek külhonban, még csodásabb anyagokból. Elefánt, mondták! Annak az agyarából faragták azt a könyvtáblát, minek fehérségéhez semmi fel nem ér… ám amint kifőzöm a bükki medvének, s más vadaknak csontját, remek dolgokat álmodok beléjük! Szarvas agancsából kerek gombokat fűrészelek, csiszolom, pontokkal, körökkel vésem, és már kezdődhet is a dámajáték… egyszer nézem, az őznek foga mint a gyöngyszem, nosza, készen is lett a ritka szép olvasó! Kések nyele, övcsat szinte naponta készül, az asszonyok kezén meg gyakran tűnik el a hegyes varrótű meg a hegyes ár, alig győzöm pótolni. Jókedvemben meg díszes fésűt is faragtam, még a szép hölgy nevének betűit is reátettem. Gyermekek játékból, de a vadászok is örömmel fújják a sípot, milyen egyszerű a vadliba lába csontját ehhez alakítani! A juh meg a kecske térgyénél meg éppen hogy egy dobókocka vagyon, csak meg kell pöttyözni. Ám egyszer királynénk is üzent: sakkasztalához rendelt figurás bábukat! Teli vannak a kosarak anyaggal, no, nem kívánnak-e valamit…? Most szóljanak!