A Diósgyőri vár nyugati szárnyának teljes első emeletét a két teremre osztott „ebédlőpalota” foglalta el. A nagyobbik lehetett a jelentős diplomáciai események utáni lakomák színhelye, ennek díszei voltak a feltárások során előkerült boltozati zárókövek, köztük a vélhetően királynéi képmás is. Ez a terem, bár nem tartozik az Élményséta kiállítási terei közé, mégis kiemelkedő helyet foglal majd el a rekonstrukció II. üteme során kiépített vár attrakciói között. Az Ebédlőpalotába lépve a látogató nem csak megismerheti, de valóságosan átélheti egy középkori lakoma hangulatát, egészen odáig, hogy meg is kóstolhatja azokat az ételeket, melyeket egykor felszolgáltak a király asztalára. A terem berendezése pontosan idézi azokat az ábrázolásokat, melyek apró részleteiket tekintve is eligazítanak az étkezési szokások tekintetében. Milyen szépen megőrizte nyelvünk az „asztalt bont” kifejezéssel a könnyen elbontható bakokra állított asztallapok emlékét! Ezekből alakítjuk ki a terem két oldalán a hosszú asztalsort, melyek mellett padokra ülhetnek majd a vendégek. A királyi család vagy a király és legfőbb vendégei kiemelt helyen, címeres kárpittal ellátott baldachin alatt foglaltak helyet, a nekik járó háttámlás díszpadokon. Az asztalokat most is fehér lenvászon terítő borítja, helyet kapnak rajtuk a közös használatú edények, a sótartók és a kancsók, a nagyobb, tálalásra szolgáló tálak. A királyi asztalon díszes ivókupákat, különleges alakú sótartót is elhelyezünk, hiszen a lakomák kezdetét az jelentette, amikor a ház ura ünnepélyesen megsózta az elé helyezett ételt. Az étkészletek is a középkort idézik, és mivel nem használtak tányérkészletet, 1-1 fa deszka, vagy lapos, óntálat idéző, fémszínű kerámia szerepel majd az asztalon, a fehér színű agyagpohár pedig a tisztántartás miatt kap egy belső mázat. A kanál és a kétágú villa mellett kést is találunk, hiszen nem várhatjuk el napjaink emberétől, hogy mint régen, elővegye étkezéskor a sajátját. 1-1 zsemlecipó jelenti még a teríték részét, ebből tördelhetnek majd falatokat a vendégek, hogy a fűszeres mártásokat kóstolgassák. A főasztalra arany, ezüst és ón edényeket és ivókelyheket idéző teríték kerül, fémes színű, magas hőfokon égetett kerámiák formájában. Az oldalfalak mentén álló pohárszékek nem csak a díszedények tárolására, hanem a tálaláshoz szükséges egyéb eszközök elrejtésére is szolgálnak. A teremben teljességében megidézhető majd az egykori lakomák világa: az elképzelések szerint az „Ebédlőpalota” nem állandóan nyitva tartó étteremként üzemel, hanem előre meghirdetett időpontokra jelentkezhetnek majd a vendégek. Közülük minden alkalommal abban a szerencsében részesülhetnek néhányan, hogy a királyi asztalhoz ülhetnek. Az udvarmester az előtérben egy rövid bevezetőt mond a középkori étkezés illemszabályairól, majd az asztalokhoz kíséri a lakoma résztvevőit, ahol hamarosan megkezdődik az étkek felszolgálása. Minden fogást egy rövid bemutatás kísér, hasonlatosan a lakodalmak vőfélyeinek rigmusaihoz. Az étkezés fényét csakúgy, mint annak idején, zeneszó emeli. Az elrejtett hangszórókból kiszűrődő korabeli zenét jeles alkalmakkor a főbejárat feletti karzaton helyet foglaló két-három fős régizene együttes szolgáltatja. A bakokra helyezett asztalok könnyen elbonthatók, és a padokat a fal mellé tolva a terem máris remek táncteremmé alakul, számtalan lehetőséget adva a rendezvények számára. A meghirdetett étkezési alkalmakon kívül az Ebédlőpalota kiállítóhely is, amikor a megterített királyi asztalt, és a megrakott pohárszékeket kordonok védik, határt és távolságot szabva a látogatók érdeklődésének.