Nagy Lajos legkisebb leánya, Hedvig már négy esztendősen elkerült „édesanyja szoknyája mellől” hogy a kor szokásának megfelelően hasonló korú vőlegénye, Habsburg Vilmos közelében nevelkedjen. Úgy mondják, a kedves, és már gyermekként hitbuzgó Hedvig, valamint a később, felnőttként „Udvarias” jelzővel illetett osztrák herceg valóban megkedvelte egymást. Sor került a gyermekházasságra is, melyet természetesen nem háltak el, így bonthatta fel azt később a pápa.
Édesapja halála után Hedvigre maradt a lengyel trón,
és az ottani urak egyre hangosabban követelték a megkoronázását, melyre 1383. február 26-án került sor. Az alig 10 esztendős uralkodó még egy ideig Magyarországon maradhatott, úgymond gondoskodás alatt, de a férj-jelölt bizony nem volt a lengyelek ínyére. Sokáig nem lehetett halogatni a Krakkóba költözést sem, ahol sorsa újabb fordulatot vett: odaígérték a kezét Európa utolsó pogány uralkodójának, a litván nagyfejedelemnek, aki megígérte, hogy egész népével kereszténnyé lesz, ha Hedvig révén trónraléphet, és így létrejöhet a közös lengyel-litván állam.
Hogy mit szólt mindehhez Hedvig?
Vilmos egy kétségbeesett kísérletet téve utána sietett Krakkóba, de hamarosan távozásra kényszerítették. Jó lenne hinni, hogy egyszer még találkoztak…de akkor nagyon fájdalmas lehetett a válás. Aminek pedig meg kellett történnie, az megtörtént, és Hedvig megadta magát a sorsának. Ne higgyük azonban, hogy innentől csak szenvedés és gyötrelem volt az élete. A közel 20 év korkülönbség ellenére békességben élt férjével, sorsát isteni rendelésnek fogva fel. Részt vállalt a kormányzásban, magánvagyonával támogatta a krakkói egyetemet, ösztöndíjat alapított a litván hallgatók számára, és egész maradék életében támogatta és istápolta az elesetteket. Rengeteg jót cselekedett, nem is meglepő, hogy már életében csodatételeit emlegették, köztük azt az esetet, mikor a Wawel székesegyházának építésekor egy szegény munkásnak adta a drágakövekkel kivarrt cipőjét, aki döbbenten látta, hogy a távozó királynő lábanyoma ott marad a kövezeten.
Egyszer még Magyarországra is hazalátogatott,
és nagy körutazást tettek nővérével, Máriával, aki nem sokkal később tragikus körülmények között vesztette életét. Hedvig végzete is a gyermekszülés lett, a lengyelek pedig röviddel halála után már szentként emlegették szeretett Jadwigájukat.
Vilmos csak jóval Hedvig halála után nősült meg…
Az egykori pogány litván fejedelem, a Jagello- dinasztia alapítója nagy királyként uralkodott, majd természetesen új asszonyt vett maga mellé, első gyermeke pedig a Hedvig-Jadwiga nevet kapta a keresztségben.
A magyar királylány-lengyel királynő sok évszázad múltán hazatért Diósgyőrbe: egy kis csontocskája a vár kápolnájának oltárában őrzi itteni emlékét.