Kelt Diósgyőrben, az Úr 1473-ik esztendejében, Szent Briccius püspök és hitvalló ünnepén, magyar királyságunk tizenhatodik, cseh királyságunk ötödik évében.”
Így végződik az oklevél, melyben Mátyás király gazdag adományt tesz egy bizonyos Borbála asszony számára, akiről így szól: „nemes erényekkel ékesítve és udvari magatartást tanúsítva jelent meg előttünk, és a királyi Magyarországunkon az ő erénye tetszést nyert”
Besztercebányán egy kőház, egy bánya és egy majorság, valamint több falu, szántóföldek, rétek és hegyek, legelők és halastavak, valamint malmok birtokosa lett a királyi rendelkezés értelmében Borbála, aki nem volt más, mint
a titokzatos kedves, Mátyás egyetlen, házasságon kívül született gyermekének édesanyja.
27 éves volt Magyarország megözvegyült királya, amikor egy Bécs környéki vadászaton megismerkedett a szép Borbálával, aki rabul ejtette a szívét, és akit magával hozott udvarába. 6 évig éltek együtt nagy boldogságban, és megszületett szerelmük gyümölcse is, aki a Corvin János nevet kapta. Mátyás feleségül is vette volna gyermeke anyját, ha hívei le nem beszélik erről – írja egy korabeli forrás.
Diósgyőrben Borbála is itt lehetett 1473 novemberében az akkor féléves gyermekkel, de hamarosan el kellett hagynia az udvart, és kedvesét a királyt, aki nősülni készült. Az adomány nagy szabadságot és önállóságot biztosított számára, később férjhez is ment, életét mégis lelkifurdalástól gyötörve és magányosan töltötte. Úgy mondják, még kétszer találkozott szerelmével…
Így ért hát véget a történet, amikor az értelem és a szükségszerűség győzött a szerelem fölött.