Úgy magasról nézvést a mai napig felismerhető az egykori királyi vár középkori környezete. Diósgyőrben nem kaptak az arra érdemes nemesek házhelyeket, mint Budán vagy Visegrádon:
pihenőhely volt ez, melyet elzárt királyi terület ölelt körbe.
A vizesárkon túl gyümölcsöskertek terültek el, és virágok tarka szőnyegére esett a pillantás. Nem akármilyen kert volt ez, hanem a középkori virágkultusz megszabta rendben komponálták meg.
Oláh Miklós, Habsburg Mária udvari historikusa a következő sorokat írta HUNGARIA című művében: „…Diósgyőr tűnik a szemünkbe, a királyné vára az azonos nevű mezővárossal, mely alatta fekszik,
szép inkább mint erős.
Egy keletről és délről erdőkkel övezett hegy lejtőjén épült. Tavasz idején a szomszédos fák ágain zengő filemilék és más piciny madarak éneke a várszobában lakók fülének csodálatos gyönyörűséget szerez.”
Bizony, azok a bizonyos erdők dél és nyugat felől veszik körül Diósgyőr várát…Mentségére szolgáljon neves történetírónknak, hogy ezeket a sorokat 1536-ban, Brüsszelben vetette papírra, az özvegy királyné ottani udvarában…