Az Élményséta következő helyszínén a Diósgyőri vár építésére vonatkozó ismereteinket osztjuk meg a látogatókkal. 7 db épített konzolon a vár építőköveinek 1-1 darabja nyer itt elhelyezést, hiszen a középkori vár mára megmaradt eredeti falaira tekintve azonnal szembetűnik a felhasznált kövek sokfélesége. Egy állványzat kihúzható lemezein a kőzetek csiszolatait találjuk, és a mellettük elhelyezett rövid leírásokat. A fehér színű, tömör mészkövet az alapfalak megépítésére használták. Nem is mentek érte messzire, itt bányászták a vár déli oldalán. A porózus szerkezetű, jellegzetesen lyukacsos mésztufa, melyből a tornyok felsőbb részei épültek, több helyen is megtalálható a vár 20-30 km-es körzetében. A szürkés színű andezit, a diorit és a trachit nagy keménységű vulkanikus kőzet, a Tokaji hegységben lelhető föl. Főként a várban előkerült faragványok készültek belőlük, így a Lovagterem bordaívei, a boltozati zárókövek, mint pl. a „Nőfej rózsában” nevet kapott, talán királynéi képmás. A sárgától a vörösig terjedő színárnyalatban előforduló homokkő az egykori belső faragványok anyaga. A kőzetvizsgálatok azt mutatták, hogy hiába vannak ma is ismert bányák a környéken, a faragványok anyaga a legnagyobb egyezést a Buda-környéki homokkővel mutatja! Elképzelhető, hogy már eleink is „előregyártott elemekkel” dolgoztak, és a budai kőfaragóműhely készen szállította termékeit a beépítési helyükre? Végül egy márványdarab arra utal, hogy a reneszánsz lépcső ballusztereit, de a „Diósgyőri Madonna” oltárt is ebből a kőzetből faragták. A helyiséget azonban egy nagyméretű félbevágott vármakett uralja, mely megmutatja, hogy az említett kőzetek hol fordulnak elő a falszövetben, illetve hol szolgáltak díszítésként. A másik funkciója sem kevésbé érdekes ennek a makettnek: a vár épületfizikáját tanulmányozhatjuk általa, az elképzelt téli és nyári hőtérképek segítségével, illetve az éjszakai világítás értékeit. Megpróbáljuk rekonstruálni, mekkora területet fűthettek be az emeleti kályhák, milyen hőmérséklet lehetett a földszinti helyiségekben, nyáron pedig hol volt a leghűvösebb, hol tárolhatták a romlandó élelmiszereket.
Vetített tartalomként egy animációs film mutatja be a vár északi oldalának az építéstörténetét, a középkori állapotokon túl egészen a rekonstrukció idejéig, értelmezhetővé téve azt a látványt, mely a tervezés során megszületett: a 16. századi ágyúállásokból „kinőnek” a 14. századi, feltételezett kaputornyok.