Miután megtudtuk, hogyan utaztak a középkorban, a következő kiállítási helyszínen a királyi és királynéi udvartartás szereplőivel találkozunk. A királyi udvar ott működött, ahol a király éppen tartózkodott, így követte az uralkodót és hitvesét az udvartartásuk is, amikor útra keltek. A személyes udvartartás tagjai voltak egyben a legfőbb állami tisztségviselők, így a lovászmester, a tárnokmester, az étekfogó és pohárnokmesterek elnevezése jelezte az uralkodó személyéhez való kötődést. A legelőkelőbb címek viselői, a magisterek (mesterek) valódi bárók voltak, gazdag és befolyásos családok tagjai. A címükkel járó feladatokat természetesen nem ők maguk látták el, meghagyták ezt a helyetteseik számára. Az udvari hivatalok egy része helyben maradt, de a kancellária, az udvari lovagok és udvarhölgyek, apródok, valamint orvosok, káplánok, művészek, tudósok, a testőrség, a királyi vadászok, muzsikusok, szakácsok, és a mesteremberek mind-mind gyarapították a királyi kíséret számát. Velük megismerkedhetünk, ha felhajtjuk a helyiség közepén elhelyezett vármodellre függesztett, színes képekkel díszített kis fatáblákat, mivel a hátlapon olvasható rövid felirat bemutatja őket. A két nagy utazóláda egyikébe mai világunk varázseszközét, a képernyőt rejtettük: rövid jelenetek mutatják be az utazáshoz való készülődést, csomagolást, majd azt az eseményt, amikor megérkezik Nagy Lajos király és kísérete Diósgyőr várába. A másik ládában egy csontból készült napórát találunk, mely a középkori ember és az idő viszonyát hivatott bemutatni, a személyre szabott imádságoskönyvek, a Hóráskönyvek egyikének lapjaival. A korabeli naptár, kalendárium vörös színnel jelölte az ünnepeket, egy-egy a hónapra jellemző miniatúrával, és a zodiákus jegyeivel díszítve. És ha már az időnél tartunk: szánjunk néhány percet arra is, hogy elolvassuk, hány alkalommal tartózkodott Nagy Lajos Diósgyőrben, és alkalmanként mennyi időt töltött kedves várában.