A 14.század derekán így írt a Budán is időző Peter Suchenwirt lovagköltő az ifjak körében terjedő új divatról:
„A lovagok fűzik, válltömésekkel cicomázzák magukat.
Rövid felső ruhájuk olyan szűk, hogy alig ér feszes lábravalójukig: ebbe szinte mintha csak belevarrták volna őket. Lábuknak a fejét is másnak akarják, mint ami csodásnak azt az Isten teremtette. Cipőjük olyan hegyes, mint az ördög orra! Tisztességtelen viselet ez a régi vitézeknek hosszú, méltóságteljes viseletéhez képest…”
Bizony, a divat futótűzként terjedt,
és hamarosan ilyen kurta mentét hordtak a Buda és Krakkó között félúton épült fényes királyi várpalotában, Diósgyőrben is. Egy karcsú ifjú alakját kályhadísz formájában megőrizték az évszázadok,
ma is ott őrködik ő társaival a déli palotaszárny egyik királynéi termében…