Az efféle járványos idők, népünk és az addig ismert világ történelme során egyáltalán nem számítottak ritka jelenségnek.
Példát venni pedig ebben az esetben, a régmúlt korok szokása és alapul vétele szerint is lehet. A bezárkózás és elvonulás ezekben az időkben nem önző cselekedet. Legjobb a megelőzés! De kérdés korunk emberének, mit kezdjen hát temérdek idejével és hol van még a vége? A válasz egyszerű. A döntést minél előbb meghozod, nyáridőre már múló emlékké válhat, mi most leginkább nyomasztja a világot. A kór, aminek barátja most a felelőtlenség, az önzőség, s kényelmességünk.
S végül magunkra maradunk a bajban, ha nem fogadjuk meg elöljáróink jó tanácsát, hogy MARADJUNK OTTHON!
A láthatatlan ellenséggel vívott harc a legnehezebb. Ha nem látjuk, tán veszélyben sem érezzük magunkat, ennek az ára pedig nagy. Veszteségünk nem a vagyon, mit kemény munkával szerzünk, s aztán féltve őrzünk. Többet kér. Mi pénzben nem mérhető, mi legértékesebb és pótolhatatlan. Egészséget, majd életet. Ha nem a tiédet, majd másét. Azét, ki legfontosabb neked!
Állj most őrt otthon és mosolyogj a kórság arcába házad ablakából! Ez a fegyver most, mi csorbulni nem tud, akaraterőd szüntelen edzi azt, s meglesz a jutalmad.