1673-ban a Thököly Imre vezette felkelés idején egy kis létszámú kuruc csapat bevette magát a Diósgyőri vár falai közé, miután rábírta az őrség magyar katonáit, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Közel 10 éve német zsoldosok is állomásoztak a várban, ők ellenállás nélkül elvonultak, egyenesen Kassára. Az ottani császári parancsnok hatalmas haragra gerjedt azon, hogy Diósgyőr harc nélkül a kurucok kezére került, és a visszavételre Telekessy kapitány vezetésével 1500 fős, jól felszerelt csapatot küldött.
Hamarosan ágyúk dörgését visszhangozták a vár körüli hegyek,
és a kurucok kénytelek voltak feladni a tüzérségi tűzben megsérült erősséget. Leégett a nem is olyan régen újra zsindelyezett tetőzet nagy része is. A fennmaradt iratok szerint a védőket a császáriak elfogták, és néhányukat a helyszínen kivégezték.
A vár hídja előtt, a Huszárvárban végzett ásatások során emberi csontvázakat tártak fel a régészek, szám szerint hatot. Nem nagy mélységben, az ekkor már elpusztult épületek területén temették el őket. Sem övcsat, sem fémgomb nem utalt a ruházatukra, mindössze a nyak tájékán talált kisméretű fém ruhakapocs jelezte, hogy az eltemetéskor inget viseltek.
Talán ők lehettek az elfogott kuruc várvédők.
A feltárások során nagyon sok írókázott mintájú, a 17. századra keltezhető cseréptál került elő. Az egyiknek a közepén ott vágtázik lován egy kuruc vitéz, fején a visszahajtott tetejű vörös bársony süvegben, vállán a párducbőrös kacagánnyal, melynek csak a neve volt ilyen hangzatos, valójában vadmacska pettyes szőrméjéből készült.
Így mesél egy régészeti lelet a Diósgyőri vár egyetlen ismert ostromáról…